Vinyl in the future, a zene mindenkié, hallgassd jó minőségben!

Egy rövid, de izgalmas storyt mesélek el, de előtte egy kis történelmi kisokos.

1877-ben Thomas Alva Edison fejlesztette ki a lemezjátszó ősét, a fonográfot. Edison olyan membránnal kísérletezett, amelynek dombornyomásos pontja volt és gyorsan mozgó paraffinpapírhoz tartotta. A beszédrezgések bemélyedéseket okoztak a papiron. Edison később a papirt fémhengerre cserélte, amelyre ónfóliát tett. A gépen két membrán-tű egység volt, az egyik a felvételhez, a másik a lejátszáshoz.

Amikor a sors elvitt a zene irányába, akkor kerültem kapcsolatba a lemezjátszóval, hiszen abban az időben vinylekről játszottunk zenéket, nem pendrive-ról, nem cd-ről.(még) Ez az időszak az én fiatalabb korom, 15 éves lehettem, de mindenre emlékszem, ami ehhez kapcsolódik. A mai napig büszke vagyok arra, hogy ezt megéltem és így éltem meg. A napi zsebpénzem mindig eltettem és gyütöttem lemezekre, cserébe többet jártam mamához enni. 🙂  Akkoriban 1500 ft volt egy lemez, (ami konkrétan egy zene, jó esetben 2), ami baromi sok pénz egy ilyen dologra.
A DJ tanulásom lemezjátszókon történt, a mixelési technikát az összeszerelést minden hétvégén gyakoroltam, az akkori helyi Puban, ahol a mesterem Rácz Józsi segített ebben. Később kaptam 2db-ot egy keverővel, így otthon is tudtam gyakorolgatni.

Ennyit a régről…

A napokban újra elkapott ez a láz, ami akkor volt bennem és beszereztem kettő Audio Technica professzionális lejátszót. Az élmény nemhogy gyengébb, vagy épp alig érezhető, hanem 4x olyan erős. Nagyon nehéz megfogalmazni ezt. Főleg ha olyan audiofill vagy, mint én 🙂 

Az Audio Technica 1960 óta létezik, Japánból indult, nagyon magas minőséget képvisel, rendkívül profi gyártó. Aki kicsit is otthon van ebben a témában, annak nem kell bemutatni ezt a brandet.

Nem összehasonlítható az az élmény, amikor felteszed a kedvenc lemezed és ráteszed a tűt…akkor veszed észre, hogy ez mennyire manuális, mennyire analóg és beszippant a dolog.

Az élmény ismétlődik, a kis zsebpénzem, (nevezzük ma is annak),  újra a lemezekre költődik, újra gyereknek érzem magam a zenehallgatási szokásom pedig megváltozott. Leülök, és végighallgatom a lemezeimet. Megtisztelem az alkotót és magamat.

Ha tehetitek, akkor ti is hanglemezen hallgassatok zenéket, hiszen időtálló, kifogástalan minőségű, nagyon jó program és élmény, nem tudok ennél jobb érzést magamnak kívánni! Természetesen Karácsonyra is meglepem magam egy-két zenével 🙂 Szerintem a Jézuska is azt fog hozni nekem.
Kellemes Ünnepeket!

Robert